Az Ákombákomot azért hoztuk létre, hogy lehetőséget teremtsünk a Grazban és vonzáskörzetében élő magyar családoknak közösségre találni. Meggyőződésünk, hogy a hosszú évekig tartó külföldi tartózkodás esetén is fontos, hogy a gyermekek megismerjék anyanyelvüket és kultúrájukat. Célunk, hogy a gyermekek számára a tanulás élmény és élvezet legyen, amely során anyanyelvi környezetben fedezhetik fel a világot.
A Montessori pedagógiai módszert Maria Montessori dolgozta ki, a gyermek születésétől, felnőttkoriáig tartó fejlődésének tudományos megfigyelései alapján. Ezt a gyermekközpontú pedagógiát több mint 100 éve, számos országban sikeresen alkalmazzák.
A Montessori pedagógia alapelve, hogy a gyermeket érdeklődése, akarata viszi előre a megismerési folyamatban. Maria Montessori olasz orvos alkotta meg az egyik első reformpedagógiai irányzatot, mely a tanulás középpontjába a gyermeket helyezte, a személyiségközpontúságot, az egyéni megfigyelést és a tanulás fontosságát hangsúlyozza. Ehhez a pedagógus megteremti a motiváló légkört, azokat az eszközöket, melyek a gyermek érdeklődését felkeltik. A játszócsoportban a gyermekekre szabott környezetben, olyan tevékenységek tervezését és eszközökkel való felszerelést tervezzük, mely folyamatosan ösztönzi őket a tanulásra, játékra a választás szabadságát megőrizve.
A Montessori módszer játékai természetes úton fejlesztik a gyermek koncentrációs képességeit. Az őt körülvevő játékok mind az elmélyült tevékenységet inspirálják. Ezek az eszközök az indirekt tanulást támogatják, vagyis a pedagógus iránymutatásával, de irányítása nélkül, szabadon találják meg a gyermekek azt az eszközt, mely az adott ismeretekkel kapcsolatban elmélyítik tudásukat. A Montessori pedagógiai elveken működő csoportok termei mind letisztultak, könnyen átláthatók a rendelkezésre álló eszközök, melyek elsősorban természetes alapanyagokból készülnek.
Bár számos különböző gyakorlati megvalósulása létezik a Montessori pedagógiának, a következő elemek alapvetőek benne:
A drámapedagógia „művészetpedagógiai irányzat, amely a dráma és a színház eszközeit sajátos módon használja a nevelésben. Gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését, a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedést, s ezen keresztül a csoport és az egyén fejlődését. A megismerés örömétől a kifejezés, az élménymegosztás öröméig juttatja el a határozott célt szolgáló gyakorlatokban és a drámajátékokban résztvevőket. (…) A drámatanár (…) által tudatosan kialakított helyzetekbe kerülvén, jelentős helyzetfelismerési és döntési készség alakul ki a játszókban.” (Báthory–Falus 1997)
A drámapedagógiának eszköze és célja is a játék, az élvezet és az öröm. Egyszerre fejleszti az empatikus, önkifejező, kooperatív készségeket, a gyermek egész személyiségfejlődésére jótékonyan hat. A drámapedagógia segítségével önálló döntésekre képes, saját döntéseiért felelősséget képes vállaló fiatalt nevelhetünk. A drámajáték összetettségének köszönhetően sokoldalúan fejleszti a nyelvi készségeket is, mely a külföldön felnövő, esetleg bilinguális családban felnövő gyermekek számára kifejezetten hatékony a nyelvi kompetenciák fejlesztésében.
Óvodáskorban meghatározó a szerepjáték. Ezt támogatja a drámajáték is, így a gyermek könnyebben érti meg környezetét. Emellett bátrabbá, nyitottabbá válik, könnyebben beilleszkedik az adott közösségbe.